Dögrovás...

Megint csak panaszkodni jövök, de gondoltam adok már egy kis életjelt magunkról.

Lelkileg már sokkal jobban vagyok, mint amikor az előző bejegyzést írtam. Aisika nagyon szépen, ügyesen beszokott a bölcsibe, legalábbis a fél napokhoz szépen hozzászokott. A 2. héten már sírás, pityergés nélkül hagytam ott, mosolyogva köszöntünk el és szépen ment be a csoportba játszani. És gond nélkül elvolt délig, míg mentem érte. Nagy megkönnyebbülés volt ez nekem, bár így sem könnyű, sőt...

Viszont sajnos a 3. héten kedden délelőtt felhívtak h menjek érte, mert váladékozik a szeme, haza kell hoznom... Vittem is aznap orvoshoz, kapott szemcseppet, és abban maradtunk azon a héten itthon marad. Kicsit örültem is, mert már előtte egy hete náthás volt, de más baja nem volt. Így gondoltam legalább abból is kigyógyul szépen, a szeme is rendbe jön és minden jó lesz. Csakhogy még aznap éjjel magas lázzal ébredt, csúnyán köhögni kezdett és fájt a torka :( Ekkor kapott antibiotikumot is. 3 napig volt lázas, aztán szépen fokozatosan jobban lett, és ekkor estem bele én... 3 napig torokfájás (elviselhetetlen) majd hőemelkedés. Ekkor mentem én is orvoshoz... Aztán elkezdtem olyan szinten szárazon köhögni, mint még soha. Éjjelente közel egy hétig semmit sem tudtam aludni, mert rohamokban jött a kínzó, fojtó köhögő roham :( Semmi sem használt, mindent kipróbáltam... Közben Aisa is megint köhögni kezdett, és egyik éjjel hőemelkedése is volt... Már vagon számra tömjük magunkba a gyógyszereket...

Aisa egész jól van, de még hurutosan köhög, és az orrát is fújni kell, ennek ellenére holnap megy bölcsibe, mert már 2 hete nem volt, félek teljesen elszokik, nekem pedig mindjárt itt a munkakezdés, és az ott alvást még el sem kezdtük...

Én tegnap éreztem azt először h megmaradok... Mert eddig nem voltam benne biztos... Most 2. éjjel volt már h végre aludtam, nem volt köhögő roham, csak hajnalban, mire bedugul az orrom és kiszárad a torkom... De még mindig alig van hangom, köhögök, és az orrom is fáj belül :(

Ez vmi szörnyű!!! ÉVEK óta nem voltam beteg, még csak náthás sem. De ilyenre visszaemlékezni sem tudok mikor voltam utoljára ennyire szarul... Nem is értem, hisz igyekszem egészségesen élni, sportolok, rengeteg vitamint szedek... Valszleg Aisa hozta a bölcsiből ezt a makacs bacit, amivel nem igen találkoztam még én sem... Hát remélem jó darabig nem is fogok...

A leírtak alapján gondolom egyértelmű h már lassan két hete semmit sem tornáztam :( Pedig már NAGYON hiányzik, és ez nagy szó! De jártányi erőm sem volt az elmúlt egy hétben, előtte pedig Aisát ápoltam... Remélem most már max pár nap és újra lesz erőm és elkezdhetem megint felépíteni az egészet... Csak utána megint nem tudom mi lesz, mert nem egész két hét, és indul a munka :(

Étkezésre egyébként igyekszem figyelni, visszább vettem az adagjaimat, főleg a vacsit, nem nassolok, max olyat ami belefér (ck mentes, vagy gyümi, magok) viszont az tény h mióta beteg vagyok, lapát számra eszem a mézet... Súlyom 52,5-53 kg között mozog, de ma jött meg. Remélem szépen visszamegy 52-re, inkább picit alá... és hát jó lenne a formán is igazítani, mert most nagyon nem hasonlít a legjobbhoz :(

Mozgás, táplálkozás, hízás és miegymás

Nagyon ritkán jelentkeztem az elmúlt hetekben, sőt lassan mondhatni hónapokban. Az a helyzet, h kicsit háttérbe szorult most nálam minden. Nagy változások kezdődtek meg az életünkben, és nem könnyű az alkalmazkodás, főleg nekem, lelkileg.

Múlt héten elkezdtük Aisikámmal a bölcsit. A kis Drágám nagyon nagyon ügyes, volt 1-2 nehezebb pillanat, de azt hiszem így bő egy hét távlatában talán kijelenthetem h Ő túl van a nehezén és nagyon jól vette az akadályokat. Bezzeg én... Iszonyatosan szenvedek, nagyon megvisel az elválás :( Még leírni is szörnyű ezt... Én ennyit életemben nem sírtam mint az utóbbi hetekben, főleg a múlt héten. A legnagyobb feladat az volt h Ő ezt ne vegye észre, előtte muszáj volt tartanom magam, ami szerencsére többnyire sikerült is, de ettől függetlenül biztos érezte/érzi rajtam. 

Sosem gondoltam vna h ez ennyire nehéz, és így meg fog viselni. De a Tündérkémre elmondhatatlanul büszke vagyok, mert jelen esetben Ő az aki példát mutat nekem, és nem fordítva... Ma egy könnycsepp nélkül váltunk el, adott puszit, és szépen bement a csoportba. Így persze azért vmivel "könnyebb" nekem is, mert belehalnék ha azt látnám h sír és vigasztalhatatlan, mint pl egy kisfiú, akit szintén most szoktatnak be...

De amíg nem dolgozok (febr.21.) gyötrelmesen hosszú magányos órák várnak rám itthon :( Hazajönni az üres, élettelen lakásba vmi szívszorongató... Nem is nagyon bírom ki pityergés nélkül. Igyekszem lefoglalni magam, főzök, takarítok, megcsinálom azokat a dolgokat amikkel egyébként is el voltam már maradva. De így is nehéz....

Most 2-3 hétig még csak ebédig marad a Drágám, délután még itthon vagyunk együtt, és ez a lényeg, EGYÜTT! Nem szívesen veszek el még fél órát sem Tőle...

Szóval az elmúlt jópár hét már ennek az egésznek a jegyében telt. A kezdést megelőző hetek is depisen teltek már nálam, mindig az időt számoltam, mennyi van még hátra, mivel igyekezzem kitölteni h minél tartalmasabb legyen. És igen, a torna  volt az ami háttérbe szorult... Nem hanyagoltam el teljesen, de az eddig megszokotthoz képest drasztikusan visszavettem sajnos... Heti 1-2 edzésem volt csak, ami elég kevés, főleg ahhoz képest amennyit és amiket eszek. Nem bűnözök (persze kinek mi számít annak) egészséges finomságokat eszek, végülis azt, amit eddig is, csak sokkal kevesebbet mozgok. Ugye a rossz idő is bejött, sokkal kevesebbet vagyunk levegőn, elmaradnak a nagy, több km-es bicajozások, a levegő hiánya miatt a kedvem is más. Szóval így már sok az amit megeszek, és bizony kicsit szedtem is fel, de ezt már írtam is. Jelenleg 53 kg körül vagyok, de mikor megjött már elértem az 54-et is :( Szerencsére azért ilyenkor már észbe kapok és eszemben sincs tovább folytatni ezt így, mert nem akarok minden elölről kezdeni. Csak annyi minden hátráltat most, h nagyon nehezen megy.

Megrendeltem ugye a ZónaMix-et, ami szuper, kifejezetten popsi gyilkos! Párszor tornáztam már rá, utána 2-3 nap brutál izomláz :) A felsőtest edzést keveslem benne, de azzal majd kiegészítem. Csak alakuljon már ki nálunk vmi rendszer féle...

Egyenlőre halvány fogalmam sincs munka és háztartás és persze Aisa mellett hogyan fogom kivitelezni... Két lehetőség van, vagy hajnalban felkelek és letudok egy gyors edzést (ez nyáron talán működni fog) vagy este, miután Aisát lefektettem. Mert az biztos, h miután fél 5 körül fogunk jó esetben hazaérni, nem fogok még egy órát elvenni Tőle, mert még ha csak fél órát edzek is, mire előkészülök, lezuhanyozok, biztosan elmegy egy óra. És még nem főztem és nem csináltam semmit... Szóval ez tuti kilőve. Szeretnék annyi időt Vele tölteni amennyit csak lehet. Persze lehet egy héten egyszer lesz ilyen is h együtt tornázunk, csak h lássa Ő is a jó példát és szokja és mielőbb kedvet kapjon. De fontosabbnak tartom h együtt játszunk. Másrészt, ha jó idő lesz, megyünk minden felé, ha más nem akkor bölcsi után, akkor már úgyis bicajjal fogok járni én is, felveszem a bölcsiben és megyünk kacsát etetni, játszóterezni, fagyizni.

Kajára meg igyekszem figyelni, a vacsit kéne visszább vennem, de ez megint kemény dió lesz, mert a munkahelyen a reggelim sem olyan lesz, mint itthon, és akkor sosem tudok majd egy jót, jóízűen enni :(

Zóna MIX :)

MEGRENDELVE :)))

Már tűkön ülök mikor érkezik a letöltő link :)

Muszáj volt vmit beújítanom, egyébként is rég terveztem már h beszerzem, de az utóbbi hetek tunyasága miatt úgy döntöttem muszáj vmi újat kipróbálnom, mert most úgy érzem egyik tornához sincs igazán kedvem, lendületem, pedig van bőven... Na, majd most hátha az új DVD meghozza a várva várt erőt, lendületet :)

Az ünnepek alatt sajnos alig tornáztam, mint már írtam is, heti max 2-3 alkalom volt sajnos, az is nyögve nyelősen... Emellett a rossz idő miatt elmaradtak a bicajozások is, míg korábban szinte minden nap tekertünk Aisámmal 8-10 km-ket is, most semmi, és ez is rengeteget számít, most látom csak igazán. Másrészt a friss levegő, napsütés hiánya miatt a kedvem is elég langyos :( Erre persze rátesz egy jó nagy lapáttal a közelgő bölcsi kezdés miatti szomorkodásom :(

Szóval egy szó mint száz, muszáj kicsit felpezsdítenem magam. Tegnap a FittArénás Zóna edzést csináltam meg, de elkeserítő volt a helyzet... Alig bírtam, szuszogtam, szenvedtem... Pedig már olyan jól ment, és pár hét leeresztéssel minden odalett... Vissza kell nyernem az állóképességem és a formám is, mert az is kiábrándító :( 53 kg körül vagyok, nem sok, de zsír jött fel sajnos... Látszik bőven a hasamon, és a combomon is :( Nagyon szomorú vagyok!!! Pedig csakis magamnak köszönhetem...

Egyébként az evéssel is elcsúsztam kissé... Bár tényleg nem számottevő az h bűnös dolgot eszek, csak csipegetek, és a mennyiség kicsit megugrott... De nagyon nehéz visszavenni :( Basszus, pedig már olyan jól ment!!!!