Nagyon ritkán jelentkeztem az elmúlt hetekben, sőt lassan mondhatni hónapokban. Az a helyzet, h kicsit háttérbe szorult most nálam minden. Nagy változások kezdődtek meg az életünkben, és nem könnyű az alkalmazkodás, főleg nekem, lelkileg.
Múlt héten elkezdtük Aisikámmal a bölcsit. A kis Drágám nagyon nagyon ügyes, volt 1-2 nehezebb pillanat, de azt hiszem így bő egy hét távlatában talán kijelenthetem h Ő túl van a nehezén és nagyon jól vette az akadályokat. Bezzeg én... Iszonyatosan szenvedek, nagyon megvisel az elválás :( Még leírni is szörnyű ezt... Én ennyit életemben nem sírtam mint az utóbbi hetekben, főleg a múlt héten. A legnagyobb feladat az volt h Ő ezt ne vegye észre, előtte muszáj volt tartanom magam, ami szerencsére többnyire sikerült is, de ettől függetlenül biztos érezte/érzi rajtam.
Sosem gondoltam vna h ez ennyire nehéz, és így meg fog viselni. De a Tündérkémre elmondhatatlanul büszke vagyok, mert jelen esetben Ő az aki példát mutat nekem, és nem fordítva... Ma egy könnycsepp nélkül váltunk el, adott puszit, és szépen bement a csoportba. Így persze azért vmivel "könnyebb" nekem is, mert belehalnék ha azt látnám h sír és vigasztalhatatlan, mint pl egy kisfiú, akit szintén most szoktatnak be...
De amíg nem dolgozok (febr.21.) gyötrelmesen hosszú magányos órák várnak rám itthon :( Hazajönni az üres, élettelen lakásba vmi szívszorongató... Nem is nagyon bírom ki pityergés nélkül. Igyekszem lefoglalni magam, főzök, takarítok, megcsinálom azokat a dolgokat amikkel egyébként is el voltam már maradva. De így is nehéz....
Most 2-3 hétig még csak ebédig marad a Drágám, délután még itthon vagyunk együtt, és ez a lényeg, EGYÜTT! Nem szívesen veszek el még fél órát sem Tőle...
Szóval az elmúlt jópár hét már ennek az egésznek a jegyében telt. A kezdést megelőző hetek is depisen teltek már nálam, mindig az időt számoltam, mennyi van még hátra, mivel igyekezzem kitölteni h minél tartalmasabb legyen. És igen, a torna volt az ami háttérbe szorult... Nem hanyagoltam el teljesen, de az eddig megszokotthoz képest drasztikusan visszavettem sajnos... Heti 1-2 edzésem volt csak, ami elég kevés, főleg ahhoz képest amennyit és amiket eszek. Nem bűnözök (persze kinek mi számít annak) egészséges finomságokat eszek, végülis azt, amit eddig is, csak sokkal kevesebbet mozgok. Ugye a rossz idő is bejött, sokkal kevesebbet vagyunk levegőn, elmaradnak a nagy, több km-es bicajozások, a levegő hiánya miatt a kedvem is más. Szóval így már sok az amit megeszek, és bizony kicsit szedtem is fel, de ezt már írtam is. Jelenleg 53 kg körül vagyok, de mikor megjött már elértem az 54-et is :( Szerencsére azért ilyenkor már észbe kapok és eszemben sincs tovább folytatni ezt így, mert nem akarok minden elölről kezdeni. Csak annyi minden hátráltat most, h nagyon nehezen megy.
Megrendeltem ugye a ZónaMix-et, ami szuper, kifejezetten popsi gyilkos! Párszor tornáztam már rá, utána 2-3 nap brutál izomláz :) A felsőtest edzést keveslem benne, de azzal majd kiegészítem. Csak alakuljon már ki nálunk vmi rendszer féle...
Egyenlőre halvány fogalmam sincs munka és háztartás és persze Aisa mellett hogyan fogom kivitelezni... Két lehetőség van, vagy hajnalban felkelek és letudok egy gyors edzést (ez nyáron talán működni fog) vagy este, miután Aisát lefektettem. Mert az biztos, h miután fél 5 körül fogunk jó esetben hazaérni, nem fogok még egy órát elvenni Tőle, mert még ha csak fél órát edzek is, mire előkészülök, lezuhanyozok, biztosan elmegy egy óra. És még nem főztem és nem csináltam semmit... Szóval ez tuti kilőve. Szeretnék annyi időt Vele tölteni amennyit csak lehet. Persze lehet egy héten egyszer lesz ilyen is h együtt tornázunk, csak h lássa Ő is a jó példát és szokja és mielőbb kedvet kapjon. De fontosabbnak tartom h együtt játszunk. Másrészt, ha jó idő lesz, megyünk minden felé, ha más nem akkor bölcsi után, akkor már úgyis bicajjal fogok járni én is, felveszem a bölcsiben és megyünk kacsát etetni, játszóterezni, fagyizni.
Kajára meg igyekszem figyelni, a vacsit kéne visszább vennem, de ez megint kemény dió lesz, mert a munkahelyen a reggelim sem olyan lesz, mint itthon, és akkor sosem tudok majd egy jót, jóízűen enni :(
